Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont–Nemzeti Emlékezet Bizottsága Vidéktörténeti témacsoportja konferenciát rendezett Fiatalok régi témákról címmel 2015. április 21-én, amely a Vidékkutatási eredmények és kérdések sorozat első rendezvénye volt. A konferenciát Ö. Kovács József és Horváth Gergely Krisztián, a témacsoport vezető kutatói szervezték és vezették. A rendezvényt Fodor Pál, az MTA BTK főigazgatója nyitotta meg, hangsúlyozva a nemrégiben alakított témacsoport fontosságát és kutatásainak, munkáinak jelentőségét.

 

Hegedűs István (PhD-hallgató, EKF BTK; MTK TK KKI): A vidéktörténet kutatásának irányai és intézményi háttere Európában

Az előadás a vidékkutatás mint önálló diszciplína történetét tekintette át, ismertetve legfontosabb európai irányzatait, kapcsolódási pontjait, módszertanát, műhelyeit és szervezeteit.

Mikle György (MA-hallgató, ELTE TTK): A mezőhegyesi és a bábolnai majorvilág változásai a XX. század elejétől napjainkig

Mezőhegyes és Bábolna az ország két eltérő gazdasági helyzetben lévő területén található, kialakulásuk, és a XX. század közepéig betöltött szerepük azonban összeköti a két települést. Az egykori ménesbirtoki központok körül számottevő majorvilág alakult ki, amelynek egy része máig fennmaradt. Az előadás Bábolna és Mezőhegyes fejlődését, a XX. század második felétől meginduló folyamatok hatásait vizsgálta, különös tekintettel a majorok és társadalmuk helyzetének változására. A történeti út felvázolásához elsősorban helytörténeti források és társadalomtörténeti szakirodalom, a jelenlegi állapotok megismeréséhez interjús felmérés szolgáltatta az alapot.

Fekete Júlia (történész): Mezőgazdasági cselédség a két világháború közötti Magyarországon

Az előadás a mezőgazdasági cselédség szegényparasztságon belüli helyzetének feltárásával foglalkozik: hogyan és miként alakult a helyzetük a Horthy-korszak társadalomtörténetének tekintetében. Kik is voltak tulajdonképpen az uradalmi cselédek? Hogyan rendeződtek a földkérdések az agrárproletariátus számára a két világháború közötti Magyarországon? Hogyan alakult ki szokásjoguk? Mit nevezünk konvenciónak? Milyen körülmények között éltek? Milyen volt a táplálkozáskultúrájuk? És végül, hogyan élték életüket? Az előadás e kérdésekre kereste a választ a mezőgazdasági cselédség életének feltárásával a két világháború közötti Magyarországon.

Szlanyinka Éva (PhD-hallgató, PTE BTK): Az első világháború hatása a kriminalitásra Pécsett

Az előadás azt mutatta be, hogy a háborús viszonyok miként alakították, befolyásolták Pécs városában a bűnelkövetők és a bűncselekmények számát, milyen változások figyelhetőek meg a bűncselekmények típusait illetően, s hogy mindezen jelenségek milyen okokra vezethetőek vissza. A lokális kutatás lehetővé teszi az elkövetők és sértettek szociális helyzetének feltárásával a társadalomtörténeti szempontok érvényesítését, emellett – a bűncselekmények helyszíneire vonatkozó információk felhasználásával – egy bűnügyi térkép elkészítését is. További lényeges aspektus, hogy az eredmények mennyiben támasztják alá vagy cáfolják a korban, a bűnelkövetés mértékéről alkotott kriminológiai elméleteket.

Belicza György (MA-hallgató, DE BTK): A Horthy-ínségakció Miskolcon 1933-ban

Az előadás a Horthy Miklós nevéhez fűződő ínségakciónak Miskolcon, az 1933-as évben kifejtett tevékenységét széles kontextusba helyezte, és elsőként a kortárs, illetve a legújabb szakirodalom szociálpolitikával kapcsolatos kutatási eredményeit és nézőpontjait ismertette. Ezt követően levéltári iratok felhasználásával bemutatta Miskolc városának szociális intézkedéseit az 1929-es gazdasági válságot követő években. Végül pedig az 1933-as évben a Miskolc thj. város főispánjához benyújtott személyi kérelmek elemzésére került sor, amely lehetőséget adott az egyes családok szerkezetének, élet- és lakáskörülményeinek vizsgálatára. A folyamatban lévő kutatás célja, hogy az ínségakció során végrehajtott intézkedések tanulmányozásával hozzájáruljon, hogy árnyaltabb kép rajzolódhasson ki a társadalom alsóbb rétegeinek (a szegénysorban élőknek) életkörülményeiről.

Kelbert Krisztina (PhD-hallgató, ELTE BTK; Savaria MHVM): Élettörténet-írás, közösségtörténet és a fényképészet mint történeti forrás. Szombathely zsidó közössége a XX. század első felében

Az előadó kutatása arra irányult, hogy hogyan lehet a soában elpusztult szombathelyi zsidó közösség létezésének utolsó évtizedeiről narratívát alkotni úgy, hogy a főszereplők élete, s ne halála álljon a középpontban a nélkül, hogy a sorsukból bármit is elhallgatnánk. Forrásbázisként a Savaria Múzeum történeti fotógyűjteményére, azon belül a kivételes Knebel-hagyatékra támaszkodott. A munka során a közösség több száz tagjának fényképét azonosította, s igyekezett életútjukról minél több információt összegyűjteni a megyei levéltár anyagaira, a megyei napilap cikkeire, valamint néhány interjúra támaszkodva. A nagy mennyiségű adatot nem rendezte adatbázisba, így nem prozopográfiai elemzésre törekedett. Módszertanilag a biográfia új, humanista irányához (humanistic research lásd: Ken Plummer: Documents of Life: an invitation to a critical humanism, 2001) fordult. Az előadásban azon életutak feldolgozásáról és narratívává alakításáról beszélt, amelyek esetében a lokális tér használata kulcsszerepet játszott.

Majzik Dávid (MA-hallgató, ME BTK): A MOKAN-Komité szerepe a kommunista hatalomátvétel előkészítésében Miskolcon (1944−1945)

Az előadás célja, hogy bemutatassa: a MOKAN-Komité (Magyarországi Kommunisták Antináci Komitéje) milyen lényeges szerepet töltött be a városi kommunista szervezet létrehozásában, egységesítésében és politikai térnyerésében közvetlenül a szovjet csapatok bevonulását követően. A MOKAN-Komité 1944 szeptemberében alakult meg Miskolcon és tevékenységének köszönhetően a várost csak csekély mértékű háborús pusztítás érte. 1944. december 3. után (a Vörös Hadsereg ezen a napon vonult be a városba) fegyveres karhatalmi szervezetként működött tovább és vezetőségi tagjai megszervezték a kommunista párt miskolci illetőségét. Az MKP és a MOKAN-Komité együttműködésének az eredményeként a miskolci Nemzeti Bizottságban kezdettől fogva túlsúlyban voltak a kommunista beállítottságú személyek. A főispáni pozíciót pedig a MOKAN-Komité vezetője töltötte be. Az előadás az 1944 szeptemberétől 1945 novemberéig terjedő időszakra koncentrált, bemutatva a komité tevékenységét 1945 februárjáig (amikor is feloszlatták), majd pedig vezetőségi tagjainak politikai és közigazgatási tevékenységét.

Márkus Beáta (PhD-hallgató, AUB): A német származású civilek Szovjetunióba deportálásának előzményei a „Sváb Törökországban” − 1944/1945

1944 és 1945 fordulóján a Vörös Hadsereg német származású civilek tízezreit deportálta elsősorban Jugoszláviából, Magyarországról és Romániából a Szovjetunióba többéves jóvátételi munkára az Állami Védelmi Tanács 1944. december 16-án kelt 7161. számú határozatának értelmében. Magyarországról szovjet források szerint 31.923 főt vittek el, ennek kb. egyharmadát a „Sváb Törökországból”, ahol a német lakosság aránya a legmagasabb volt az országban. Ez a létszám a második világháborút megelőző évtizedekben és a háború alatt is aktív nemzetiségi élettel párosult, ami a magyar hatóságokkal való viszony fokozatos elmérgesedéséhez vezetett. A szovjet katonák a deportálás során a német származású személyeket a magyar hatóságokkal íratták össze. Hogy milyen kritériumok alapján került valaki a listába, az településenként változott, csakúgy, mint a magyar elöljáróságok együttműködési készsége. Egyes falvakban a szovjet fél a listát nem fogadta el, és magukat nem németnek tartó civileket (német nevű személyeket, leszerelt katonákat, stb.) is elvittek munkára, máshol a magyar fél által előállítottak egy részét az orosz katonák küldték haza. Az előadás ezen események okait, lokális összefüggéseit mutatta be.

Ritter György (PhD-hallgató, PTE BTK): Jogfosztások és deklasszáció az északnyugat-magyarországi németek emlékezetében

Az előadó kutatásának alapja élet-interjúgyűjtés volt, amely magyarországi németek által szórványosan lakott északnyugat-magyarországi néprajzi területekre (Dunakanyar, Gerecse-hegység, Vértes-hegység, Bakony, Mosoni-síkság, Alpokalja) fókuszált. E régiók a németek által tömbben lakott dél-magyarországi területekhez (Schwäbische Türkei: Baranya, Tolna) képest jóval kisebb mértékben feldolgozottak, ráadásul vallási, nyelvjárási, identitásbeli és gazdasági eltérésekkel is rendelkeznek. Az előadás bemutatta, hogy a második világháborút és az ezt követő eseményeket milyen társadalomtörténeti vonatkozásban élte meg az e területeken élő német nemzetiség, illetve milyen „túlélési stratégiákat” alkalmaztak a közösségek. Ennek alapja egy interjúsorozat volt, amelyet az előadó 2012 decembere és 2014 novembere között, 63 településen 73 alannyal készített „Oral History” módszertan alapján egy 85-90 kérdésből összeállított kérdéssorral. A legidősebb 1919-es, a legfiatalabb 1953-as születésű alany volt. A főbb kérdéscsoportok az identitást, az integrációt, a háborús sorsot, az elűzést, a „paraszttalanítást” és a kötődések megváltozását vizsgálták. Ezeket a csoportokat a gyűjtés folyamán bővíteni kellett, hiszen egyes településeken specifikus deklasszáció volt megfigyelhető. Így került bele a narratívába az SS-kényszersorozás, a „malenkij robot”-ra hurcolás, az SS kényszerevakuálása és -telepítési akciója, a háború utáni rendőrterror, koncentrációs tábori sorsok, a belső telepítések, a falun belül összetelepítések, a hortobágyi kitelepítések (Tiszalök is), a kuláksors, az ’56-os emlékezések, a TSZ- elnökök elbeszélései, a disszidálások, a visszaköltözések történetei, a vendégmunkás sorsok.

Balogh Róbert (PhD-hallgató, ELTE BTK; MTA BTK TTI): Fásítás a metszéspontban. Új tájkép, propaganda, mobilizáció és tervgazdálkodás az 1950-es években

Az előadás az 1950-es évek fásítási törekvéseit helyi és intézményi keresztmetszetben vizsgálta. Az erdősítés számos fejlemény metszéspontjában található. 1945-ben a fahiány kockázati tényező volt az életminőség szempontjából a városokban és az Alföld jelentős részén. Az erdőbirtokok államosítása meghosszabbította az erdőből származó árucikkek kínálata körüli bizonytalanságot. Propagandaszempontból ugyanakkor a tájkép megváltoztatása a megújulás érzetét sugározta, különösen, ha abban az iskoláskorú gyermekek kulcsszerepet játszanak. A tájkép sikeres megváltoztatása a ’terméketlennek’ ítélt területeken potenciálisan a rezsimet támogató érv volt. Az erdősítésben számos szervezet vett részt, köztük az Országos Erdészeti Egyesület, amely bizonyítani akarta, hogy képes a rezsimbe beilleszkedni. Az egyesület feladata volt, hogy propagálja az erdősítés gondolatát és helyi terveket készítsen a megvalósításról beleértve faiskolákat is, így a helyi adminisztrációval került kapcsolatba. A programnak fontos szereplője volt a Mezőgazdasági Minisztérium is, amely az utasításokat és az erőforrásokat biztosította. Ugyanakkor a fásítás a rezsim és a környezetvédelem gondolata közötti viszony jellegét is tükrözi. Egyfelől, az új vezetés azt állította, hogy ökológiai szempontból tudatosabb, mint a csak profitra és monokultúrákra berendezkedő nagybirtok. Ugyanakkor a tervgazdaságnak szüksége volt fára az iparosításhoz és a bányaműveléshez, így kutatóintézetekben, mint például a kámi arborétumban, már az 1950-es években is új hibridek kitenyésztésével kísérleteztek.

Kovács Gergely (PhD-hallgató, DE BTK; MNL−HBML): A Debrecen környéki termelőszövetkezetek levéltári forrásai

Az előadás a Debrecen környéki termelőszövetkezetek levéltári anyagait bemutatva vette sorra mindazon levéltári állagokat, amelyek a tsz-ek történetén túlmutatóan, a helyi társadalmak 1948 és 1990 közötti történetéhez kínálnak megkerülhetetlen forrásokat, úgymint: a tanácsi, földhivatali, MDP-, MSZMP-, szövetkezeti anyagokat, illetve a témában megjelent helytörténeti monográfiákat és módszertani kiadványokat.

Cseh Dániel (történész): A jászberényi tsz-szervezés belső irányítási mechanizmusai és konfliktusmezői (1956–1961)

Az előadás arra tett kísérletet, hogy bemutassa a mezőgazdaság szocialista átszervezését Jászberényben, és rávilágítson a belső irányítási mechanizmusok által létrejövő konfliktusmezőkre, valamint az ezek hátterében meghúzódó mentalitástörténeti olvasatot kínáló társadalmi struktúrákra. A kutatást az előadó levéltári forrásokra (tanács-, párt-, VB- és tanácsülési jegyzőkönyvek), egykorú sajtótermékekre és az érintettek értelmező visszaemlékezéseire alapozta. Célkitűzései között szerepel a téeszesítés forrásalapú feldolgozása és leíró szemléletű interpretálása, illetve az így ismertté vált folyamat újraolvasása a mikrotársadalmi kontextusok értelmezési kerete felől. Az előadás első részében összehasonlította a kollektivizálás két hullámának agitációs módszereit és eredményeit, a második részében pedig az 1958-1959-es szövetkezesítés során felszínre kerülő szembenállásokat és érdekellentéteket elemezte. Az eredmények ismertetését követően felvázolta a további kutatások lehetséges irányait.

Madácsy Tamás−Havasi Dániel (történészek, RETÖRKI): Mérlegen a földkárpótlás sikere − oral history kutatás az egykoron kárpótlásra jogosultak körében

A kutatás egyik célja az volt, hogy a szemtanúk visszaemlékezései alapján lehessen képet alkotni a rendszerváltozást követő kárpótlás részeként megrendezett termőföld-árverések előkészítéséről, menetéről és eredményéről. A két előadó által vázolt keretbe illeszkedtek azok a videóinterjú-részletek, amelyekben a kárpótlásban érintett korábbi tulajdonosok, tsz-agronómusok, jogászok emlékeztek vissza a korabeli lehetőségekre, a kárpótlási folyamat sikerére és igazságosságára, valamint a folyamatot kísérő visszásságokra.

Pulszter Zsuzsanna (néprajzkutató, PTE): Kistelepülési értékrendek és gazdasági stratégiák a XX. századi Ormánságban

Az előadó történeti tabló felrajzolását követően a rendszerváltást követő időszak felzárkóztatási programjainak, különösen a közmunkaprogramoknak a sikerét vizsgálta a térségben. A résztvevő megfigyelésen alapuló, többhónapos terepkutatás egyik fontos tanulsága, hogy az állam által szorgalmazott, az önálló vállalkozói vagy termelői létet favorizáló fejlesztéspolitikával szemben a helyi szegények elsősorban stabil helyi munkahelyre vágynak. Másrészt az Ormánság falvaiban a roma/nem-roma dimenzió nem jelent konfliktusforrást a hétköznapokban, a kilátástalanság érzete minden társadalomrészben egyformán jelen van, a szegénység nem etnicizálódik.